Esettanulmány

Elektromos járműflotta cseréjét egy cég vezetése könnyedén el tudja indítani, amennyiben szakértői támogatást kap és ütemterv szerint halad. 

Egy májusi napon a nap vakítóan tűzött be az irodaház üvegablakain. A légkondicionálók maximumon működtek, mégis alig tudtak enyhíteni a hőségen. A flottamenedzser, András, a homlokát törölgette, miközben a konferenciaterembe sietett, ahol a zöldítési tervekről tájékoztatta a cég vezetőit. A levegőben izgatottság és feszültség vibrált, az ESG mozaikszót mindenki hallotta már, sokan már érteni is vélik jelentőségét. Külföldi anyacég utasítása szerint az elektromos járműflotta bevezetése volt a téma, és a céges vezetés minden tervet azonnal kidolgozva akart látni. Mindössze egy dolog hiányzott a csapatból: a tapasztalati tudás, ami komoly hátrányt jelentett számukra.

András a kommunikációs vezetővel lépett be a terembe, már ott találta Erikát, a pénzügyi igazgatót, aki szigorú tekintettel nézett végig a megjelenteken. Erika mindig precíz és határozott volt, a zöldítés, az energiahatékonyság és az ESG különösen az ő szívügyei közé tartozott. Nemrégiben kapott egyértelmű utasítást a multinacionális központból: 2025-től kizárólag elektromos járműveket lehet vásárolniuk. Erika számára ez nem csupán egy feladat volt, hanem egy lehetőség a vállalat ökológiai lábnyomának jelentős csökkentésére és a fenntarthatósági jelentés tartalmának kibővítésére.

Erika, a pénzügyi vezető kezdte az egyeztetést – Ahogy mindannyian tudjátok, az ESG irányelvek szigorodnak, és a fenntarthatósági jelentésekben jól fog mutatni, ha a járműflottánkat elektromosra cseréljük. A kérdés csak az, hogyan fogjuk ezt megvalósítani?

András feszülten figyelt. Tudta, hogy a kihívás óriási, nincs sok tapasztalata a területen. A vállalat komoly flottával rendelkezik, és az elektromos autók beszerzése, rendelkezésre álló energia kapacitás felmérése, töltők telepítése, az otthontöltések elszámolása, a szén-dioxid kibocsátás monitorozása, de leginkább a kollegák képzése mind hatalmas kihívást jelentett a projektben résztvevők számára.

– Erika, az elektromos járművek beszerzése előtt terveznünk kéne – mondta András óvatosan. – A töltési infrastruktúrát is ki kell építeni, nem beszélve arról, hogy a kollegáinkat is oktatni kell, és meg kell oldanunk, hogy az otthon töltéseiket el tudjuk számolni.

Andrea, a kommunikációs vezető vette át a szót. – A kollégák oktatását nem elméletben, hanem gyakorlatban kell megvalósítanunk. A kulcsos autóink közé azonnal tegyünk be elektromosakat, amit minden éjszaka feltöltünk az irodánál, ha nem viszi haza valaki.

Erika bólintott. – Értem, tudom, hogy terveket kell készítenünk. Tudnunk kell, hogy mennyi megtakarítás jelentkezhet a járművek üzemeltetése kapcsán. Látnunk kellene előre, hogy valóban sikerülhet 60%-kal csökkenteni az elektromos autók szén-dioxid kibocsátását?

András közbeszólt: – Valóban elérhetünk 60%-ot meghaladó energiamegtakarítást és CO2-csökkenést, ha odafigyelünk, hogy akkor töltsük a járműveket, amikor optimális, azaz alacsony az áram szén-dioxid intenzitása.

– Szükségünk van egy világos gazdasági számításra – vette vissza a szót Erika. – Továbbá egy projekt tervre is, amely meghatározza a prioritásokat és a lépéseket. Elsőként azt kell kitalálnunk, hogy kik kapják meg először az elektromos autókat, és hogyan kommunikáljuk ezt jutalomként, nem pedig teherként.

Andrea megjegyezte: – A férjem cégénél megvizsgálták a járműhasználati szokásait, és elsőként azok kaptak elektromos autót, akik 100 km-nél nem szoktak, még hétvégéken sem többet autózni naponta. Meglepő módon a járműállományuk 32%-a beleesett ebbe a kategóriába.

A beszélgetés során egyre több kérdés merült fel:

• Hogyan tudják minimalizálni a töltések költségeit?
• Milyen gazdasági előnyöket hozhat a járműflotta elektromosítása?
• Valójában mennyivel csökken egy jármű éves CO2-kibocsátása?
• Hány kolléga örül majd az elektromos autócserének, és akik nem, azok miért nem?

A vezérigazgató közbeszólt: – Írjátok össze, hogy kinek milyen kérdései jutnak eszébe, amire nem tud választ. Kérdezzük meg a kollegákat is, hogy megismerjük, mitől tartanak, joggal vagy csak információhiány miatt. Ezek alapján már elő tudjuk állítani a prioritási listánkat, ami nem csak a döntéshozatalt segíti elő, hanem a dolgozók bevonását és elköteleződését is növeli.

Erika, Andrea és András együtt dolgozták ki a tervet, és hamarosan világos képük volt arról, hogyan indítsák el a járműflotta elektrifikációját.

Az első elektromos autó (a kulcsos autók közé került) a kezdeti egyeztetést követően 1,5 hónappal később már a parkolóban állt, külön felfestéssel, a jármű számára dedikált töltővel. Így a dolgozók gyakorlati oktatása és tapasztalati tudásuk megszerzése is elkezdődhetett.

2025-ben a vállalat járműflottája 30 elektromos járművel fog bővülni, a CO2-kibocsátás pedig várhatóan 700-800 tonnával fog csökkeni. Az anyacég vezetősége nagyon elégedett volt, hogy ilyen gyorsan a tettek mezejére tudtak lépni, és gazdasági számokkal is igazolni tudták, hogy megtérülő beruházásról és a fenntarthatósági irányok pontos meghatározásáról van szó.

András is büszke volt kollégáival elért teljesítményre. Bár az elején szinte lehetetlennek tűnt a feladat, a kezdeti eredmények megelégedéssel töltötték el.

András családjával hétvégi jól megérdemelt pihenésre indult az új elektromos autóval, ahol a gyerekek izgatottan várták a közös kalandot az új, hangtalanul suhanó tűzpiros csodával.